fizikai világkép: az anyagi világról alkotott, a →fizika általános elvein alapuló elképzelés. -- Az ókori eszmerendszerek közül Démokritosz atomizmusában, Plátón idea-tanában és Arisztotelész organikus világképében már megjelentek a későbbi korok ~einek főbb elemei. Az anyagi világ viselkedését, változásait Démokritosz az atomok érintkezéseinek, kapcsolódásainak, mozgásainak tulajdonította. Plátón dualista fölfogása szerint az anyagi világ tökéletlen, zűrzavaros. A benne megjelenő rend csak ideiglenes, a rend forrása kívül, az ideák világában van. Az ideát, a mat. megszabta rendet külső erők próbálják az anyagra kényszeríteni. -- Arisztotelész szakított Plátón dualizmusával, a rendeződés okát már magában az anyagi világban kereste: a természetet a célra törekvés kormányozza, a világ, akárcsak az élő szervezet, fejlődik. Descartes és Galilei világképe elsősorban az atomizmus mechanisztikus szemléletén alapul. Az anyagot távolról mozgató erő fogalmát a tömegvonzási erő bevezetésével Newtonnak sikerült megalapoznia. A Newton után kialakult világkép alapvetően mechanisztikus jellegű, de az elemek közvetlen érintkezésén kívül föllép a testek között ható gravitációs erő is. A mindenséget világgépezetként, óraműként szemlélő világkép egyik alapföltevése az abszolút tér és idő léte. A világ gépezetét, a tömegmegmaradás törv-ére hivatkozva örök idők óta létezőnek tekintették, amely determinisztikus, azaz teljesen meghatározott módon működik. Az elektromágneses erők és terek fölfedezése nem változtatott a fenti világképen. -- Az óramű-világgépezet képzete a 20. sz. fölfedezései nyomán vált tarthatatlanná. Einstein megmutatta, hogy az abszolút tér és idő nem létezik, az E = mc² összefüggés szerint nincs tömegmegmaradás, csak energiamegmaradás létezik. A kvantumfizika a részecske hagyományos fölfogásával szakított, a →határozatlansági elv miatt föl kellett adni a determinizmus elvét is. A →kvantummechanika részecske és kölcsönhatás fogalma a szimmetriák létére épül, akárcsak Plátón rendszere. Uakkor az →ősrobbanás modellje, a term. tört-ének az ősrobbanástól máig terjedő leírása mint fejlődési folyamat értelmezhető, amely fölfogás az arisztotelészi elgondolás elemeivel hozható kapcsolatba. -- Újabban a világegyetemet óriás számítási folyamatként is szemléltetik. Eszerint a mindenség egy hatalmas információfeldolgozó rendszer, a természeti törvények a számítógép programjai lennének; a bemenő adatok a kezdetben uralkodó föltételek, a számítási folyamat eredményei a szemünk előtt zajló események. -- A fizikai és ált. a termtud. vizsgálatok tárgya az anyagi világ törv-szerűségei. A vizsgálat nélkülözhetetlen eleme a term. jelenségek kísérleti úton történő tanulmányozása. A fölismert törv-ek ált. visszavezethetők alapvetőbb törv-ekre, s ezeket a fiz. még alapvetőbb törv-eiből származtathatjuk le. Ám a törv-ek ismerete nem jelenti azt, hogy pontosan számot tudunk arról adni, hogy miért éppen az történt ill. történik a világban, amit észleltünk, észlelünk. A világ ui. nem determinisztikus, a törv-eken kívül a →véletlenek is szerepet játszanak benne. Az igazi véletlenek föllépése Heisenberg szerint a mikrovilág alapvető jellemzője, az azt leíró kvantummechanika törv-einek sajátsága. A termtud. így a történéseket a törv-ek és a véletlenek, a szükségszerűség és az esetlegesség összjátékával magyarázhatja. -- A materialista irányzatok a termtud-ra hivatkozva évszázadokon át kétségbe vonták a kinyilatkoztatás számos igazságának, pl. a teremtésnek lehetőségét. A 17-19. sz:  ehhez nagyban hozzájárult a fizika korabeli eredményeire hivatkozó →mechanisztikus világkép. A termtud-ra építő ateista →materializmus hosszú ideig, elsősorban az anyagmegmaradás sérthetetlennek hitt törv-ére hivatkozva azt állította, hogy a világegyetem szükségszerűen örök. A fil. tételét, hogy a világ esetleges, s a teol. tételét, hogy a világ teremtett valóság (Isten semmiből hozta létre) mint tud-os képteleneséget utasította el, mondván, hogy ezek ellentmondanak az alapvető fiz. törv-eknek. -- A 20. sz. fizikájának fölfedezései következtében a mechanisztikus fölfogás tarthatatlanná vált, és a fizikára hivatkozva többé nem lehet szembeállítani a tudományt és →hitet. Az 1960-as években elfogadottá vált ősrobbanás modellje és a teremtett, vagyis a fizikailag semmiből keletkezett és azóta is fejlődő világegyetem termtud-os leírása és a bibliai →teremtéstörténet között nem feszül egymást kizáró ellentmondás. A teremtő Istent tekinthetjük úgy, mint aki a legalapvetőbb és fizikai szempontból már mintegy →axiómaként szereplő törv-ek létrehozója. Másrészt Isten kritikusnak vehető helyeken és időkben a mikrovilág véletlenjein keresztül hathatott és hathat a világ folyására és az emberek sorsára is. Ellentétben a 18--19. sz-nak a klasszikus mechanikára alapuló determinisztikus fölfogásával, az ilyen esetleges isteni beavatkozások semmilyen fizikai törv-t nem sértenek, és az esetleges isteni beavatkozás léte termtud-os módszerekkel nem igazolható és nem is cáfolható. -- II. János Pál p. 1992. X. 31: a Galilei-perrel kapcsolatban mondott beszédében hangsúlyozta: „a teológusok kötelességei közé tartozik a rendszeres és folyamatos tájékozódás a tud-ok új eredményeiről, valamint adott esetben annak megfontolása, nem indokolt-e ezen eredmények figyelembevétele saját területükön...” Másrészt „igen fontos, hogy elkerüljük a megalapozatlan extrapolációkat, amelyek a szigorúan tud. fölfedezéseket olyan világszemlélettel, ideológiai v. fil. állításokkal hozzák kapcsolatba, amelyek valójában nem tekinthetők azok logikai következményeinek...” V.Lá.

Fiz. Szle 1993. VII:277. (II. János Pál p. beszéde a Pápai Tud. Akad. plenáris ülésén 1992. okt. 31-én. Ford. Haiman Ottó) -- Barrow, John D.: A fiz. világképe. Ford. Fejes Erzsébet és Menczel László. Bp., 1994. -- Davies, Paul: Isten gondolatai. Ford. Béresi Csilla. Uo., 1995.